Mikulás

Tegnap, azaz vasárnap nálunk járt a Mikulás. Áthívtuk délutánra a Niklós és a Mohos családot, mindenhol ugye 2-2 kisfiú, így itt volt Szoszó összes svejci kis udvarlója. Nagy készülődésben voltunk Apával, sütöttünk-főztünk, takarítottunk, feldíszítettük a lakást, hogy mégis szép helyre érkezzen a Mikulás és a vendégek.



Mindenki szépen befutott és elkezdődött a nagy játék, gyerek kergetés, falatozás és néha-néha egy beszélgetés is összejött két nagykorú között.

Vincus

Barna

Boti

Szoszó, háttérben Botival

Zsoma, a kópék fejedelme:-)

Aztán egyszercsak Niklós Laci eltűnt és hirtelen az erkélyajtón kopogtatott a Mikulás...

A fogadtatást illetően rosszabbra számítottunk, csak Barna csokizott be a Mikutól, a többiek inkább csak meglepődtek. Azt hittük, hogy össznépi pánik lesz, de szerencsére inkább csak megszeppenés volt. Minden gyerek meghallgatta, hogy miért érdemli meg a meglepetést, szépen átvették a csomagokat és kezdődött a kibontás...

Itt már a nagy játék, ami ezután még estig folytatódott.
Nagyon jó kis móka volt, ha már itt nem jár a Mikulás, mint otthon, legalább a gyerekek nem maradtak ki az élményből, plusz nekünk is jó volt találkozni a barátokkal.

Első adventi hétvége

Szerencsére nincs túl hideg, sokat süt a nap is, ennek ellenére azért nem szervezünk már egynapos kirándulásokat, így a blogra sem mindig tudok érdekes programokról beszámolót írni.
Most hétvégén bementünk a belvárosba megnézni a karácsonyi vásárt, ami a főpályaudvaron van belül. Nagyon szép óriás karácsonyfa van, Swarowski kristályokkal beterítve az egész, készült is egy kép a Macskahölgyről, természetesen a kristályok csillogása smafu hozzá képest.:-)

Egyébként az egész olyan mint otthon, egyedül sültkolbászt nem árulnak, cserébe mindenhol fondue sajtot kotyvasztanak, itt ez a nemzeti étel, ennek köszönhetően nagyon komoly lábszag lepi az egész vásárt.
Ittunk forraltbort, nézelődtünk, aztán beszippantottuk magunkat a belvárosi bevásárló tömegbe.
Apuci elsődleges céla az volt, hogy felpróbáljon egy 1 számmal kisebb farmert, mint amit világ életében hordott: és kérem, pont jó rá! Tehát a heti 2 futás, 1 kondi, néha 1 úszás és lájtos diéta meghozta az eredményt. Reméljük karácsonykor bír majd magával...

A majdnem 2 és fél éves zsivány kapitány hölgyike és az ő nagy akarata

Hát igen, a kisangyalból alakul az ördögfióka, kezdi próbára tenni a türelmünket szép rendesen. Megvan már a bünti sarok, már tartózkodott ott párszor, végig krokodil könnyeket hullatva.
Sajnos muszáj következetesen kialakítani a szabályokat, mert amúgy nagyon szeret eltekintei a betartásuktól.
Komoly küzdelem a bárhova elindulás, felöltözés, frizura készítés, minden óriás tiltakozással jár.
És mivel nagyon szeret szaladgálni, óriás lelépőművész lett belőle, egy másodperc alatt akkora távokat szalad, hogy lobogó hajjal rohanok utána és épphogy elkapom, mielőtt valami helyzetbe keveri magát.
Szeret pofozkodni, de csak minket tüntet ki ezzel, majd "Neharagudjajaci!" után szerinte minden el is van intézve és jön egy könyvvel, hogy olvassak neki, hiszen mi már jóban vagyunk.
Elég hiú, nem bírja ha elő van véve, ilyenkor is képes odacsapni és elkezd pörölni velünk, mindneképp övé kell legyen az utolsó szó. 

De a jó dolgokról se feleledkezzünk meg:-) Merthogy azok is vannak bőven, csak mivel eddig szinte csak azok voltak, így muszáj volt a nagy változásokkal kezdeni.
Továbbra is nagyon édes, bújós, hízelgős kiscica, ha apa megölel engem, azonnal ott terem és "férkőzik", szorít minket erősen és bújik nagyon.
Óriás mondatai vannak, választékosan, szépen beszél, mindent megköszön és szépen használja a "légyszívest" is.
Svájciul köszönti az embereket és elköszönni is tud, valamint a dánkesönt is mondja.
Szerepjátékokat játszik a babáival, több szereplős mesékkel szórakoztatja magát, énekel a könyveiből és mondókázik. Németül is énekelget, ha a tévében megy a sorozatom, ismeri a zenéjét és vele énekli.
Nagyon ügyesen fogja a ceruzát, mint a felnőttek, szép csigát  tud már rajzolni. El tud számolni 10-ig, a képen megszámolja hány pillangót lát.
Minden zenére ropja, nagyon jó ritmusérzéke van, rogyaszt és csípőt riszál, van egy zenénk, amire már van egy rövid koreográfia, azt szoktuk együtt táncolni.
Feltűnően hosszú kezd lenni a lába a többi gyerekhez képest, mindenki idősebbnek nézi a magassága miatt.
Őcukisága egyre cukibb, reméljük ez az oldala erősödik és az ördögfióka idővel visszavonul.

Rajna vízesés, Schaffhausen és Stein am Rhein

Ezeken a helyeken a múlt hétvégén jártunk, de nem volt eddig gépünk, úgyhogy most pótolom a beszámolót.
A Rajna vízesésnél kezdtünk, hatalmas mennyiségű víz halad át a köveken, óriási robajjal és párával, nagyon szép hely. Egy vár épült a vízesés szélére, oda lehet besétálni és a várfalról lemenni közvetlenül a vízhez, hajóval be is lehet menni a folyam közepére.

Majd Schaffhasuen következett:

Ezután Stein am Rhein, ami egy középkori kisváros a Rajna mentén, teljesen megőrízve az utolsó centiméterig, hihetetlen milyen épületek vannak:

4 nap Zermattban

Október 28-november 2-ig előszezoni síelést hajtottunk végre Zermattban. Macskahölgyünkre Sakka nagyi vigyázott addig itthon, mi pedig kiélveztük az átmeneti "szabadság" minden pillanatát. Persze percenként emlegettük a hölgyikét, és ha nagyobb lesz, mindeképp elvisszük már őt is magunkkal.
2 napot síeltünk, 3883 méterre is felmentünk, ez volt a legmagasabb pontja a síelhető gleccsernek. Kapkodtuk a levegőt, mert nagyon ritka már ilyen magasban. Óriási volt lenézni a közeli "alacsonyabb" hegyekre.

Andris ujja a Matterhornra mutat

Éttermeztünk, sétáltunk, síeltünk, Hüttéztünk, közben én folyamatosan a Csikónak kerestem ajándékot:-)

A Matterhorn tövében voltak a sípályák

A kis pöttyök hegymászók...

 Idén már nem követtem el azt a hibát, hogy snowboardozzak, így idegrohamok és kék-zöld foltok nélkül megúsztam a síelést....de csak a síelést.
Ugyanis túrázni is voltunk...nagy túraarc lévén én tornacipőben mentem a jeges-havas erdei ösvényen, 6 seggreülés után abbahagytam a számolást. Majd a végén beleléptem egy óriás tehénlepénybe, megkoronázva a napot. A táj egyébként gyönyörű volt, hegyivasúttal mentünk fel és gyalog jöttünk le, egy jó 3 órás séta volt.

 

A képekből is látszik, hogy gyönyörű helyeken jártunk és szuperül éreztük magunkat. Ide még visszalátogatunk, az biztos, reméljük már a Csikóka is tud addigra síelni.