Hétvége: Kadett nézés és Mohiéknál

A Kadett nálam Opelt jelent, csak leragadtam ennél az egy fajtánál 80-ban, úgyhogy minden Opelt Kadettnak hívok, Andrist sírba viszem vele.

A lényeg, hogy Andris szeretne autót venni és Opel Vectrákat nézeget. Szombaton fel is kerekedtünk, hogy személyesen is megnézzünk párat. A hölgyike jól bírja az autózást, a félórás úton kétszer hányikált szépen sugárban, úgyhogy én az autó nézés helyett tetőtől talpig átöltöztettem, mert anyuka tudja mi a dörgés, 2 garnitúra ruha nélkül el nem indul soha. 

Hazafelé úton Andris revidiálta az autóvásárlást, hiszen ha a hölgyike egy feszt rókázgat, akkor sok értelme nincs autózni, ha meg nem használjuk, minek vegyünk. A munkahelye 3 villamosmegállóra lesz a lakástól, úgyhogy a munkába járáshoz abszolút nem kell. Hétvégén vonattal kirándulnak nagyon sokan, tehát akár mi is megtehetjük, nyáron meg kihozzuk a Puntót, úgyhogy onnéttól lesz autó, nem nagy, de azért használható.

Vasárnap a hölgyikét leszedálva (még így is vittünk egy rókát ajándékba) elautóztunk Mohiékhoz, azaz Mohos Faterhoz, ahogy a DDB-s időkből ismeretes. Ők kb 40 percre laknak tőlünk a hegyekben egy tó partján, télen snowboard, nyáron vizisí, nem unatkozik az öreg. Főleg, hogy most jön a második kisfiú, már biztos nem fog:-).

Barnus, a nagyobb, most múlt 1 éves, ahogy meglátta Szonját, azonnal térde vágta magát, csak épp egy gyűrű nem volt nála, úgyhogy kaptunk még időt:-)

Jól elvoltak a bébikék, a két hím snowboardozott, mi meg az asszonyok otthon babáztunk és vártuk az emböröket haza egy tál étellel.

A zsoké: Mohos Barna, magyar hangja: Réder Szonja (Barna még nem annyira dumál, Sz annál inkább)

 Andrissal nagyon csípik egymást, régi jó haverok:-)

Livi, Szonja és Barna. Boti még bentről figyel.

Ez a panoráma a nappaliból...és milyen lehet szép időben...

Mi leszünk majd a levakarhatatlan haverok, akik minden hétvégén "csak úgy" átugranak és lepik a házat. Nagyon szép a hely, kár, hogy ahhoz messze van, hogy innét járjon be az ember Cüribe. Meg, hogy a bérleti díja annyi, mint egy jó Kadett ára:-)

Danonino

Az egyik állandó kedvenc a reggeli Danonino joghurt, amit napjában többször is elfogyaszt, ugyanis kiveszi a hűtőből és egy kis lyukon át kitermeli a tartalmát, ahogy erről már korábban írtam.

A lényeg, hogy ezt (is) egyedül eszi, nem lehet segíteni, mert önállóság van már. Na ennek ez az eredménye.:-)

Andris és a Cola

Erről még nem is jelentettem, hogy milyen Andrisnak az új munkahely. Azaz hát ugye nem teljesen új, de azért mégis.

Az első pillanattól kezdve mélyvíz volt, pénteken még Harasztiban dolgozott, hétfőn már Zürichben, azaz Wallisellenben, ahol a Cola van. Közben egy országot és márkákat váltott, így mostmár a szénsavas italokkal foglalkozik, amik "tudományos" hátterét még magába kell szívnia, de ettől függetlenül a második héttől már olyan spot megy a TV-ben amit ő hagyott jóvá...NÉMETÜL:-)

A nyelvtanulás hamarosan kezdődik, mert ő is érzi, hogy sürgető a dolog, bár az office olyan mint Noé bárkája, mindenki mindenhogy beszél, mesélte, hogy van olyan , hogy 2 svejci angolul beszél egymással, mert elfelejtkeznek magukról. (én megértem, hogy ha nem muszáj nem használják ezt az elképesztő sviccerdüccsöt)

Összességében nagyon jól érzi magát, nagyon várták, kedvesen fogaták, közvetlen mindenki, jó a társaság, a munkát is élvezi, a kólát is szereti, szóval tetszik neki minden.

LAKÁÁÁÁÁÁÁSSSS!!!!!!

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy megkaptunk egy lakást, amit nagyon szerettünk volna!!!!!

Új építésű lakópark, 147 nm, 4 háló és egy nappali, 2 fürdő, egy szép nagy terasz és mindez a városban, azaz Cüriiiben. Pedig már elkezdtünk kis falvakban is nézelődni, de azért ez volt a preferenciánk. Szuppppi!

Itt a link hozzá, egy darabig biztos fent lesz még: 

http://www.homegate.ch/mieten/103551920?a=default&l=default

Az árát nem szabad átszámolni, mert akkor újra kell éleszteni az embert, de itteni viszonylatban ez normálisnak számít.... 
Ja és a fürdőben a csempe..., olyan mintha a meki mosdójában lenne az ember, itt nem az esztétikára mennek, csak a funkcióra. De talán lehet vele kezdeni valamit, mindenesetre próbálom nem összehasonlítani az otthonival...
Az a helyzet, hogy majdnem minden új építésű lakásban ugyanez a csempe van, mintha nem lehetne mást kapni, hihetetlen. De az előzmények alapján ez a legkevesebb, örülünk, hogy csupasz seggű magyar létünkre beeresztettek egy ilyen kecóba:-)

Ez csak egy kis kiegészítés, azóta hívott mégegy "Verwaltung", ők a döntőbírók, hogy az ember megkap-e egy lakást vagy sem, szóval telefonált egy hölgy, hogy készítheti-e a szerződést, mert MÉGEGY lakást megkaptunk. Ha egy üzlet egyszer beindul... de visszamondtam, mert maradunk az Andreasparknál, márcsak apuci neve miatt is:-)

Hűtőkirálynő

Mint ismeretes a hölgyike nagy rajongója az élelmiszeriparnak. Most a legújabb kedvence a "hűtőzés", azaz a hűtóajtó kicsapása, majd egy sikkantás keretében hűtőbe beállás és onnan 1 órán át ki nem jövés. Nyitott szájjal, elmélyülten pakolja ki-be a hűtő tartalmát, mértani pontossággal mindent oda vissza ahonnét elvette. Ezzel egyébként még nem is lenne gond, ha a drága nem csavarná le az üdítőkről, tejről a "kupaki"-t és nem locsolná körbe a konyhát a tartalmukkal. Majd ezután jön az ártatlan arccal nézés, mert "aja" pampog.

Ja, és természetesen ami ehető formában van, azt megeszi, vagy ami nincs, arra csinál egy lyukat és úgy szippantja be az ételt.

Itt épp a tejes flaskát ringatja miközben mondja neki, hogy "baba".
Ha rajta múlna az egész nap egy egybefüggő evés lenne, esetleg a játszótérre kilátogatna, de ott is enne még hintázás közben is ha nem kéne két kézzel kapaszkodnia. Csokit meg édességet még nem kapott, úgyhogy az igazi nagy kaja hisztik még hátra vannak attól tartok...

Egy kis snowboard

Szombaton eljutottunk egy közeli sípályára, nagyon szép időnk volt, tűzött a nap, felhő sehol, ideális snowboard tanuló idő (nekem). Ma, azaz vasárnap már szakad a hó és iszonyú köd van, szóval szerencsénk volt, hogy nem ma mentünk. 

Andris ezt a napot arra szánta, hogy folytatjuk a 3 éve abbahagyott snowboard tanfolyamot, nagyon kedves ez tőle, hiszen mehetett volna szántani a havat és triplaszaltókat ugrani fel a hegyre, de engem terelgetett inkább egy libalegelőn. Ez alatt a kihagyott pár év alatt volt időm alaposan átgondolni a mozdulatokat, de sajnos ez sem segített abban, hogy ne parrantsak az óriás sebességemtől, ami kb. gyök2, de ez is elég ahhoz, hogy azonnal rám jöjjön a frász és elvágjam magam valamilyen irányba. Így tehát a nap összegzése: n+1 fekete folt minden végtagon , több idegösszeomlás, és egy szöcske az orrban (arcüreggyula).

Hazafelé beugrottunk Mohos Faterékhoz, mert félúton laknak hozzánk is meg a pályákhoz is, jövő héten megyünk látogatóba, immáron a Macskahölggyel együtt.

Ja, a Macskahölgy rajongóknak egy friss képet küldd szeretettel a Hölgy maga. A pulóverén saját elmondása szerint egy koka (róka), egy páp (lepke) és egy cica van.

Influenza még mindig...

Az a tévhitünk erősen megdőlni látszik, hogy itt nem beteg az ember, mert olyan tiszta a levegő. Levegő ide vagy oda, 1 hete nem tudjuk kiheverni ezt a nyamvadt influenzát, a Szonjától elkapta a Mutti és én is. Andris csak erősen fújja az orrát, szerencsére nála már csak egy gyengébb verzió csapódott le, de mi megkaptuk a javát.

A Mutter még pluszban gipszben, szóval a hangulata ennek megfelelő...de tegnap már reggeli (!) után sört kért, úgyhogy azt hiszem jobban lehet.

Mivel vírus, így csak a népi gyógymódokat tudjuk alkalmazni, amik ezek szerint elég lassan hatnak. Képeket nem mellékelek a nyugalom megőrzése végett.

Remélem szombatra jobb lesz a helyzet, mert szeretnénk elmenni snowboardozni végre, hamár itt vagyunk Svejcban...

Valentin nap

Van már egy kedvenc éttermünk, - mexikói - ide jöttünk el kettesben vacsorázni tegnap este, míg Pipike otthon szunyókált a nagymama őrzése alatt.

A mexikói választása mellett az is szólt, hogy olyan náthás vagyok, szinte csak a szuperextrabizarr ízeket érzem, így kellett az erős mexikói vonal, hogy élvezzem a falatokat. STRUCC húsos fajitast ettünk, hmmm, nagyon finom volt.

Pipikénk sem maradt ki az ünneplésből, mert kapott anya szives sütijéből. A lelkesedését nem kell ecsetelnem...

Doktorbácsi és Sacika

Az egész úgy kezdődött, hogy Szonja egy lakásnézés során egy egykorú kislány szájából kikapta a chips-et és megette. A kislányról utána derült ki, hogy köhög mint a fene, engem levert a víz, hogy nincs biztosítás még és máris elkapott valamit. Végül is pár napig nem volt semmi gond, de szerdán már láza volt és tegnap így elvittük a gyerekkórházba, mert még nincs itt orvosunk. Megvizsgálták, tündér volt a hölgyike, nagyon kedves volt vele mindenki, kapott gyógyszert, amit lelkesen szed, mert narancs ízű. A gyerekkórház egyébként elképesztő, a váróban playstation van, millió játék, kedves orvosok, nővérek, szóval más na.

Saci nagyi pedig megérkezett szerdán, tolószékkel tolták mindenhová a reptéren mint valami milliomos özvegyet, mert az egyik lába ugye gipszben van (egyedül a duty free shopnál kapott erőre, ott kipattant a tolószékből és körbejárt, majd visszarogyott a vásárlást befejezve és tolták tovább). A lábát egyébként 1 nappal a thaiföldi túrája előtt törte el a körmöshöz menet. Na az esés után azért még elment a körmöshöz, majd elvezetett(!) a kórházba, ahol megállapították, hogy spirális bokatörése van és 10 nap fekvőgipsz azonnal. Na erre ő mondta, hogy állj, mert ő holnap megy Thaiföldre és gipsszel pedig nem tud elmenni. Az orvos meg nézett rá, hogy vajon ezzel a törött lábbal el tud-e? Na végül hagyta magát, begipszelték, majd 10 nap után megkapta a járógipszet és így ki tudott jönni látogatóba hozzánk. Sántikálva jár, a Szonja meg utánozza, jól néznek ki együtt.:-)

Andris kérte a kollégáit, hogy legyenek türelmesek vele, mert 10 napig itt lesz az anyósa... 

Lakáskeresés

Na hát ez egy szép feladat. Ugyanis sok a bérlő, kevés a lakás. Pontosabban kevés az üres lakás. Mert rengeteg bérlakás van, ami eleve kiadásra épült, de ha már egyszer valaki beszippantja magát egybe, hát nagyon nehezen moccan ki belőle.

Úgyhogy szépen járjuk a várost délelőtt és délután, folyamatosan megyünk nézelődni. Holnap jön a Mutti, így kicsit jobban tudok majd mozogni, van egy ingatlanos csajszi, aki erre az időszakra jó sok lakást összeszervez, talán bele tudok húzni, mert amiket eddig láttam, hát, mindegyikkel van valami gebax. A leglehangolóbb az, amikor "nyitott nap van", ami általában fél óra hosszú és arra van meghírdetve, hogy akkor lehet jönni megnézni a lakást. Ilyenkor nem az van, hogy jön 1-2 ember és szépen körbejár, hanem rengeten jönnek (20-30-an) és kóvályognak egy család lakásában, akik még bent laknak és közben pókerarccal nézik a TV-t a nappaliban.

Ja, és ha véletlenül jó a kecó, akkor térdelőrajt és a leggyorsabb versenyző, akinek az ükapjáig visszamenőleg semmilyen háborús bűne és 1 napos fizetési késése sincs, na akkor az lehet, hogy megkapja a lakást.

Ami még érdekes: mindenhol a belmagasság 235-240 cm. Mi, balga módon kihozattuk a csillárunkat, ami 40 cm-re lóg le...Andris feje búbját szépen ki fogja dörzsölni...:-)

Persze nem fogjuk fel tragikusan, majd csak lesz valahogy, előbb-utóbb mindenki talál magának valami jót. Fingers crossed!

Cüriiii

Egyik délelőtt benéztünk a belvárosba a hölgyikével turistáskodni. A tópart és a folyópart gyönyörű szép, ápolt, tiszta, minden ház tökéletes állapotban van. 

Tavasztól őszig állítólag olyan a hangulata ennek a résznek, mint Velencének. 

Persze a nap féMpontja a kacsa nézés volt, ha eddig nem tudták volna az állatok, hogy az ő nevük bizony "acsa" (nem elírás, k nélkül), akkor most milliószor hallhatták.

Az emberek általában barátságosak, főleg, ha kapnak egy "csács"-ot és integetést teljesen ismeretlenül is, de persze vannak szigorú arcok is, de hát hol ne lennének. Udvariasság tekintetében érdekes, hogy inkább a fiatalok engednek előre meg segítenek vinni a babakocsit, ha nagy ritkán lépcsőbe botlok. Amikor jöttünk be vonattal, akkor is egy fiatal srác pattant mellénk, mert pont olyan vonat jött, amin lépcsők voltak - ez elég ritka - felsegítette a babakocsit, majd kérdezte meddig utazunk, majd addig ott állt mellettünk, hogy a leszállásnál is segíteni tudjon. Ezért cserébe egy nagyon cuki előadást kapott az eddig ismert összes magyar szóból.

Thalwil

A második szombaton - hihetetlen, hogy 1 hete érkeztünk még csak, sokkal többnek tűnik - kirándultunk Thalwilbe, ami egy kisebb város a zürichi tó partján, 15 perc vonatútra. Andris régi kollégájával és a családjával találkoztunk,Vass Laciékkal.

A képek magukért beszélnek, azt hiszem ilyen hely jut az ember eszébe többek között, amikor Svájcra gondol. Kb.10 fok plusz, napsütés. Szép hely nagyon, Andris hiányzott a képből, aki Innsbruckban van az Air&Style-on a régi és az új Cola-sokkal. Tehát majdnem hivatalból (erős túlzással:-), na meg egy kicsit snowboardozik is, ha már ott van.

Gemeinde

Ez az a szigorú hivatal, ahol az ember a tartózkodási engedélyét megkapja. 20 svejci hivatalnok ül a pult mögött és mindent kikérdez, millió papírt kér. Rajtunk nem fogott ki, mert mindenünk megvolt szerencsére. Így engedélyünk is lett 5 évre.

Hölgyikénk természetesen itt sem maradt észrevétlen: úgy indított, hogy odaszaladt és beköszönt azoknál az ablakoknál, ahol nem volt ügyfél, hogy CSÁCS! (apjától tanulta, CSÁ az eredeti verzió)

Majd benézegetett a fotóautómata függönye mögé, ahol az emberek komoly pofával próbáltak igazolvány képet csinálni magukról, hogy kukucs, mintha azok bújócskáznának vele a függöny mögött.

Majd megállt középen és elkiálltotta magát, hogy KAKA! és a pelenkájára mutatott. Na itt már többen elkezdtek mosolyogni az álarc mögött, ami odáig fajult, hogy amikor dolgunk végeztével elindultunk, két ügyintéző is kijött, hogy integessenek neki és úgy köszöntek el tőle, hogy CSÁ!

Kópé

Ehhez a bejegyzéshez inkább nem mellékelek képet....ugyanis a hölgyike szépen megtréfált minket tegnap, amikor is lakást néztünk, mert most ugye ebben vagyunk, nagyon élvezi egyébként fel-le rohangál és levesz mindenkit a lábáról. A nagy szaladgálás közepette nem tűnt fel nekünk, hogy a kis piros mellénykéje zsebébe szépen pakolja be a tulajdonos bácsi dolgait. Andris épp akkor csípte el, amikor egy memóriakártyát tűntetett el éppen és mint aki jól végezte dolgát, tovább is állt. Mi meg sűrű elnézések közepette visszaadtuk. Reméljük nem kerül majd rá a lapunkra, hogy szimpatikus pár, de a gyerek lopós...

Szálloda és beköltözés az átmeneti lakásba

A megérkezést követően 3 éjszakára egy szállodába mentünk, mert ez az átmeneti lakás csak feb 1-től lett beköltözhető. A hotel nagyon tuti volt, a 29.-en laktunk és akár szép panoráma is lehetett volna, ha a köd mindent be nem borít. De voltak pillanatok azért, amikor kiláttunk az ablakon, főleg este, amikor Pipike kémlelte az autókat, hosszú percekig ült/állt az ablakban és 279-szer elmondta, hogy AUTÓ!!!

Február 1-én átköltöztünk az 1 hónapra kapott lakásba, ez egy berendezett apartman, csilliárdokért, nem mi fizetjük ezért csak minimálisan kritizáljuk.

Az alapvető dolgok hiányoznak, cserébe viszont minden szobában van minimum 3 designer lámpa, bőrkanapé és ultra minimál design, de pl. bögre, egy normális edény, vagy vasalódeszka nincs, mert azt ugye minden normális utazó hord magával, bármerre is megy. Zárójelben jegyzem meg, amekkora pakkunk volt, lehet nálunk is van egy, csak még nem került elő.

Pipi végig teljes illegalitásban van, ugyanis a kedvenc helye ez az üvegasztal, órákat képes ezen ülve és állva eltölteni, miközben folyamatosan szereli a lámpát és a háttérben levő hifit.
Ma már főztem is, ami azért nagy szó, mert a lakás ára miatt azt feltételezik az itt lakóról, hogy vagy egy vasa sem marad a bérleti díj után, így ezért nem fog enni, minek neki a konyhai cucc, vagy annyira tele van, ha már itt lakik, úgyis étterembe jár, akkor meg azért minek neki. Szóval egy tejmelegítőben sikerült összehozni az ebédet, kritika nem volt, mert mint tudjátok nem válogatós a hölgy, a lényeg, hogy étel legyen és minél hamarabb. Az biztos, hogy sokat dobott volna rajta, ha nem felejtek el sót és borsot venni, de majd délután pótoljuk, mert este érkezik a fő kritikus és előtte nem állnék meg az biztos.