A kettő sajnos összefügg, de mindkettővel kapcsolatban pozitív változások tapasztalhatók...
Nagyon fontos dolog és talán magyarázat mindenre, hogy elérte azt a kort, amikor már nem csak az ösztönös baba reakciók irányítják, hanem ésszel, átgondolva, megértve a dolgokat cselekszik és reagál.
Először is a bölcsi...decemberben még, amikor épp egy makacs, zsiványkutya performansszal örvendeztetett meg ismét a hölgyikém, na akkor megszületett a gondolat bennem, hogy talán nem kéne megvárni a bölcsivel azt a bizonyos 3 éves kort, mert lehet a gyereknek jó (?), de ha az anyja közben becsavarodik, az senkinek nem jó.
Így tehát elmentünk egy közeli bölcsibe, amivel már régóta szemeztem (Andris munkahelyétől egy kőhajintásnyira van) és mivel nagyon szimpi volt az első benyomás a hellyel és a nénikkel kapcsolatban is, így azon nyomban be is iratkoztunk.
Enyhe félsz volt bennem, mert korábbi megőrzős próbálkozásaim mindig üveghangban végződtek, de reméltem, hogy mostanra fejben már megérett a dologra.
Január közepén kezdtük a beszoktatást, szépen fokozatosan ismertettük meg a hölgyikét az új helyzettel és környezettel. Azt kell mondanom, nagyon ügyesen vette az akadályokat, megtetszett neki a dolog, egész nap játék, rajzolás, festés, séta kint, és nem utolsó sorban a kortársakkal való együtt levés.
Így aztán minimális elválási prüntyögés után szépen elvan egészen 2-ig, amikor is megyek érte. Ezalatt ebédelnek és alszanak is a sok foglalkozás után.
Az, hogy németül beszélnek hozzá, egyáltalán nem zavarja (elnézi nekik:-) és abszolút képben van mindig azzal, hogy éppen mit kell csinálni, hova kell menni, stb. Olyan mintha már értené a nyelvet, csak még nem beszéli. Hát majd kiderül.
A másik nagy változás az orrszívó. Ugye amióta bölcsis, pár napos szünetekkel folyik az orra folyamatosan. Ezzel nincs mit tenni, minden gyerek átesik ezen a pár hónapon. Nagyon régóta magyarázzuk neki, hogy az orrszívó nem bánt, nem is fáj (azt ő is érzi), de korábban egyszerűen elöntötte a hiszti minden alkalommal és egy izzadós bírkózásos jelenet lett az egészből (2 szülő vs 1 gyerek).
Az eddigi szövegünkhöz hozzájött még most az az érvelési vonal is, hogy az unokatesók maguknak szívják, sőt ki is tudják fújni az orrukat és a sok világos magyarázat és a többi gyerekes hasonlat megérette vele, hogy most már neki is ilyen okosan kellene viselkedni. (a hiúságára egyébként nagyon lehet hatni, őrületes) Mostanra oda jutottunk, hogy ha épp nem náthás, akkor is kiabálja lefekvés előtt: Szívjuk meg! Persze ha nem kell, akkor nem kell, de ha épp náthás, akkor szépen leül a szivacsára, bekapcsolja a porszívót, odateszi az orrához, közben mondja, hogy milyen ügyes és szépen kiszippantja a cuccot. Utána elégedetten szemrevételezi az eredményt és megállapítja: "ez nem semmi, jó sok takony!".
