Apuci szülinapja

Nagy készülődés előzte meg a szülinapi köszöntést, mert a Csikó is tudja már, hogy mi az a szülinap, tudja, hogy meglepetést kap az ember és ennek megfelelően készült ő is a nagy napra. Megbeszéltük, hogy egy szép szülinapi kártyát választ apának és abba rajzol majd neki valami szépet. A választás nem volt egyszerű, mert 4 teljes falnyi kártyából kellett választani, amik szülinap témára készültek. Ennek megfelelően nem volt gyors a projekt, a legtöbbet kivette, megfogdosta és ki is nyitogatta, szerencsére nem figyeltek árgus szemek, mert ez utóbbit azért nem szabadna...sok szépet talált, de amikor ráakadt a véglegesre, nem volt több kétsége a választását illetően. Aztán megbeszéltük, hogy egy szót sem szólhat erről apának, mert meglepetés. Na ez annyira nem sikerült, de szerencsére mindig cumi volt a szájában, amikor elkottyantotta magát, így apa nem értette, hogy mi is az végül...
Nagyon készültünk mondókával is, persze élesben szokás szerint elnémulás, kéz a szájba és elbújás... de azért a végén csak kinyögte, amit akart és persze apa nagyon örült ennek is és az ajándéknak is.

A következő képek már a teraszon készültek, mert végre jó idő lett és ki lehetett költözni. A Csikó birodalom is elkészült, nagyon élvezi a kishölgy, a kertjeként emlegeti.

Húsvét St. Moritzban

Kihasználva a húsvéti 4 napos ünnepet, elutaztunk St. Moritzba. Kíváncsiak voltunk nagyon erre a tradícionális svájci síparadicsomra, ahol 1928-ban rendezték a második téli olimpiát. Emellett persze az is érdekelt minket, hogy mégis mitől annyira felkapott az a hely, ahová királyok és a világ celebjei járnak síelgetni. Meg mi, a Puntoval:-) Ide csak annyit fűznék hozzá zárójelben, hogy amióta felmerült az új autó kérdése, a Punto különböző trükkökkel áll elő, mint például most is, amikor is fél órával indulás után egyre erősödő kattogó hangot kezdett el hallatni, majd félúton kihívtuk a svájci autóklubbot, akik nem tudták mi a baja (pszichés, én tudtam). Aztán szinte üresben gurulva megérkeztünk St. Moritzba, ahol újra kihívtuk a TCS-t (touring club suisse), meg is érkezett egy autószerelő hölgy, aki elvitte az autót Andrissal együtt egy körre, hogy meghallgassa azt a kattogást. Andrist végig verte a víz és kapaszkodott, amig a hölgy meghúzta a szerpentínen az autó bajszát, de legalább kiderült mi a baja. Úgyhogy másnap kaptunk is egy bérautót, a Puntot meg hazaszállítják egy trélerrel, de addig is még pár napig St. Moritzban gálázik a hegyi levegőn. Remélem ettől helyreáll a belső békéje.
A vidékre visszatérve, nem csalódtunk, tényleg nagyon szép, óriás hegyek között egy gyönyörű tó, ami még mindig be van fagyva...a zürichi tavaszból visszaléptünk kb -15 fokot, elő a téli szerkó és snowboard. A sípályák szuperjók voltak, a 2 Andris elment éjszakai snowboardozásra is első este, azt mondták sztár volt.
A szállásunk tökéletes volt, találtunk egy nagyon szép szállodát, igazi bálteremmel, velencei csillárral és zongorával. (Szoszó azóta minden indulásnál a szállodába szeretne menni.) Mindenki olasz volt a személyzettől a vendégekig, kivéve a mi kis ungarische wirtschaftunkat a Mohos családdal. A hangerőnk vetekedett 10 olasz családéval, mert Mohoséknál 2 fiú, nálunk a Macskahölgy.
Az idő nagyon hűvös volt, szakadt a hó az első 3 napon, aztán meg kisütött a nap végre, de azért így is megnéztük a várost és a tó környékét.

Aztán, Húsvét lévén indult a tojás és ajándékkeresés...egy hóborította játszótéren...

Elő-ajándék: kréta és filc...a többi később...

A 3 kópé..az ücsörgő Boti a legnagyobb hangú köztük

Száguldó nyulak

A "szállodában"

Barnával

...és az ajándék, ami itthon várta

2 napja hang nélkül dolgozik a szobájában..készül a mű

A Hölgyike Húsvéti nagy mondásai közül néhány:
- Anya, te most mérges vagy?
- Igen, mert nem fogadtál szót.
- Ja? Akkor nem játszom veled!

Eszik valami sütit nagy hévvel.
- Szoszóka, adsz nekem a sütidből?
- Most nem lehet, mert beteg vagyok és elkapod...

Idi és Ádi esküvő - egy rövid hazaruccanás és egy nagyon jó buli

Március végén hazautaztunk 4 napra Yvett és Ádi esküvőjére. Vonattal mentünk, éjjel utaztunk, így egy -5 órás alváshiánnyal érkeztünk (kivéve a Macskahölgyet, aki remekül szundított a zakatoló vonaton), ami aztán csak fokozódott az otthoni tempóban. De nagyon megérte, mert nagyon jól éreztük magunkat.
Szombaton tehát esküvő, azaz fergetegparti a Hemmingwayben. Szoszót 8 körül hazavittük, gyorsan ágybabújt, mi pedig Andrissal vissza a buliba, hogy gyorsan behozzuk az addigi ital-elmaradást.
Szuperjó buli volt, már nagyon hiányzott, merthát itt azért ilyenekben nincs részünk, meg hát a családdal is nagyon jó volt végre találkozni.

3 generáció

Bibi dédi és Ádi, azaz az újdonsült férj

Szólótáncos, csak az üres színpadot szereti

Vacsora Rita ölében

Uncsitesók, Ádi és a tanúja

Andris a szépséges arával

Az ifjú pár

Yvett, Rita és Bécó

Oli, a parkett ördöge:-)

Fanni, Kristóf és Bence

Kati mami, Bandi és ÖB

Szuperszónikus meglepetés tánc