2012. június 23., szombat

Uetliberg

Nem is vagyok annyira lemaradva a jelentéssel, mint ahogy a panaszos ügyfelektől hallom, ugyanis Karcsi papa látogatása óta sok helyen nem jártunk, mert az idő nem kedvezett a szabadidős tevékenységeknek, hogy szépen mondjam, arról meg ugye nem írok, hogy Csikóka hányszor olvassa a könyveit és mit ad-vesz a boltjában.
De most, azaz múlt hétvégén újra nekiindultunk. A cél Uetliberg volt, Zürich híres hegye egy kilátóval a tetején. Egy menetrendszerinti vonat visz fel ha nem vagy bringával. Mert ha igen, 2 megállóval a csúcs előtt ki kell szállni valamiért. Nem jöttünk rá miért, egyedül a szivatás, mint lehetséges indok jutott eszünkbe. Na, mi szépen becsületesen ki is szálltunk ahol kellett, tartván ugye a nem ritka ellenőrzésektől. Ezután bringával irány a csúcs. Mögöttem Csikó a pihe 15 kg-val, Andris mögött a teljes piknik pakk, szóval nehezített volt a pálya. Ja és mindehhez 32 fok, amit azért nem bántunk a sok eső után. Nem részletezem nagyon a feljutás minden mozzanatát, annyi elég is, hogy több megállóval, újraélesztéssel, izzadtság szembe csurgásával és egy idő után bringa cserével, majd bringáról leszállással, végül tolással feljutottunk a csúcsra, ahol jó sokan voltak már (kényelmesen kiszálltak a vonatból és minimálisat sétáltak a csúcsig, grrrrr). Fent egy deka árnyék sehol, úgyhogy minimális időt töltöttünk csak el, körbenéztünk, Csikó szaladgált (egyedül ő nem érzékelte az erőltetett menetet, bár a végén már ő is gyalogolt egy kicsit, majd kérte, hogy akkor vegyük fel, mert elfáradt. Nehezen értette azért meg, hogy 1-1 bringát tolva nehéz még őt is cipelni.), mi meg minimális szemgolyó mozgással próbáltuk követni a pályáját.
De azért megérte felmenni, nagyon szépen látni innét fentről az egész várost. Íme a képek:
Zürichi tó

Nyugati irányban lakunk mi



Erre még tovább akartunk bringázni, de majd legközelebb...

A kilátó millió lépcsőfokkal, úgyhogy kihagytuk...

A mező ahol lefelé megálltunk eszegetni

Csikó piknikel

Bringás napszemüvegében

Lefelé gurulva természetesen mi az első kép ami fogad? A vonat végállomásán, a csúcson, a vonatból kiözönlő bringások hada...+!%/=(+"'!!!!

2012. június 13., szerda

Karcsi papa látogatása

Pünkösdkor meglátogatott minket Andris apukája, egyébként sem volt még itt, plusz karácsonyra ez volt az ajándéka. Voltunk együtt is itt-ott, voltak ők ketten Adrissal is kirándulni, jó sok helyet sikerült megmutatnunk neki.
Azt mondta, hogy tetszett neki:-)
A Rajna vízesésnél

Stein am Rheinban


Úton a Pilatusra fogaskerekűvel
Valaki gyalog teszi meg az utat, 3-4 óra kaptató felfelé

Ez a kis fogaskerekű, mi ezzel mentünk fel

...tart befelé az alagútba

Fent a csúcson az étteremben
Szoszóval a hóban

Panoráma a Pilatusról












2012. június 4., hétfő

Lindau

Jó pár héttel le vagyok maradva az élménybeszámolókkal, megpróbálok pár nap alatt felzárkózni...
Amikor Sakka nagyi itt volt még, ellátogattunk Lindauba, ami a Bóden-i tó partján fekszik és már Németországhoz tartozik. Utoljára 1997-ben jártam itt, még kempteni gengszter évem alatt, azt kell, hogy mondjam, szinte minden ugyan olyan, ami természetesen itt nem negatív, hanem ugyanolyan szép, mint amire emlékeztem. Én rontottam akkortájt a látképet óriás hátsómmal, mert a kempteni évek alatt szépen megpöndültem, azaz elhíztam, szegediesen szólva. Szerencsére az már elmúlt és a városképet immár egy szépséges Macskahölggyel gazdagítottuk.




Lindau jelképe ez az őrtorony a kikötő bejáratánál. Szemben vele egy kőoroszlán is őrködik. Van nyelve:-)









Ezek  képek pedig egy közeli strandon készültek, a Bódeni tó partján, az ember úszkál, háttérben  meg a sípályák:-)