Vasárnap ellátogattunk a zürichi állatkertbe, mert úgy éreztük, hogy itt az ideje élőben is megmutatni a gyerekeknek azt a sok állatot, amiknek a hangját már kívülről fújják, viszont őket magukat csak rajz formájában ismerik. (kivéve a háziállatokat és néhány háztájit, ami a környéken is van). Mohiékkal jöttünk, mert Barna is már nagy hangutánzó, úgyhogy erősen érintett a témában. Boti, a kicsi még csak a kismajom visítást tudja utánozni, de azt nem tudatosan:-)
Itt éppen azt mondja: ALPAKA! Ezt azóta is ismételgeti, nagyon megtanulta, hasznos egy szó, nem kétség.
Ez a gorilla hím nagyon keményen osztotta a brigádját, 1977-ben született, ez majomként már szép kor, van is tekintélye. Mi is kicsit becsokiztunk, akkorát vert az üvegre, amikor elszökellt előttünk.A pálmaház akkora mint egy kisváros, tiszta pára, színes madarak, majmok és denevérek lógnak a fákról.
Ebédidő...az egyik kedvenc elfoglaltság bárhol is legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése