Mostanában olyan az idő, hogy reggel sűrű köd, orrig sem látni, aztán 11 körül úgy kisüt a nap, hogy nem győzöm hámozni a Csikóról meg magamról a rétegeket, szóval felhőmentes ragyogó napsütés alakul a reggeli átláthatatlan szürkeségből.
Vasárnap is ez volt a menet, így a napot megvárva indultunk neki, hogy bevegyük Winterthurt, ami 25 km-re van északra Zürichtől.
Természetesen bringával mentünk, majd vissza vonattal, nekem már sok lenne még haza is tekerni hátul egy 15 kg-os plusz rakománnyal, aki ha épp nincs a szájában a cumi, folyamatosan reklamál üveghangig is elmenve akár. Sajnos ahogy "öregszik", annál jobban ragaszkodik ehhez a fránya cumihoz és természetesen a hozzá tartozó bóbához, ami egy pelenkát jelöl.
Tehát irány Winterthur, a bringaút egy nagyon szép erdőn vezetett át:
Természetesen a táj nézésen kívül akadt még dolgunk, ugyanis az erdőből kiérve a hölgyike megjegyezte, hogy "levettem a cipőm!", hátranézek, az új Nike egyik párja sehol, zokniban ül... Na apuci vissza az erdőbe, mert persze nem ott szólt, ahol leesett a cipő, hanem jóval később, de szerencsére a sasszem megtalálta egy rövid körbetekerés után...
Összesen 2 óra bringázás után már ott is voltunk Winterthurban. Nagyon kellemes kisváros, jó nagy óváros résszel, ahol sétálni kellett volna, de ennyi tekerés után bringás városnézést tartottunk.
|
Sajnos ezeket fekve teszi be a gép, de így is látszik a lényeg. |
Aztán irány egy étterem, ahol Csikó megismerkedett a tortilla chips mártogatós világával, ami eléggé beszippantotta. Olyan sebességgel mártogatott és tömte be a szájába, hogy igazán résen kellett lenni Andrisnak, hogy ő is egy-egy falathoz hozzájusson.
Ezután természetesen játszótér, ahol az apukákra is gondoltak egy körhinta erejéig, ami úgy hajtható mintha bringán ülne az ember.
A Csikóka homlokán egy szép kék folt sebbel kombinálva látható, mert most éppen az az úri szokása, hogy futás közben oldalt néz és élvezi, hogy lobog a haja az arca mellett, és közben kiabálja, hogy "Úgy szeretek szaladgálni!"
Na ez ezzel jár, hogy bizony hatalmasat esik néha. Épp elmúlt a fekete karika a jobb szeme alól 2 hét alatt, na erre jött egy elég nagy plezúr a homloka közepére....hát ez van, reméljük egyszer kinövi ezt a szeleburdiságát...bár ha arra gondolok nekem hány kék folt van állandóan a lábszáramon, hát nem biztos, hogy valaha kinövi...