Winterthur

Mostanában olyan az idő, hogy reggel sűrű köd, orrig sem látni, aztán 11 körül úgy kisüt a nap, hogy nem győzöm hámozni a Csikóról meg magamról a rétegeket, szóval felhőmentes ragyogó napsütés alakul a reggeli átláthatatlan szürkeségből.
Vasárnap is ez volt a menet, így a napot megvárva indultunk neki, hogy bevegyük Winterthurt, ami 25 km-re van északra Zürichtől.
Természetesen bringával mentünk, majd vissza vonattal, nekem már sok lenne még haza is tekerni hátul egy 15 kg-os plusz rakománnyal, aki ha épp nincs a szájában a cumi, folyamatosan reklamál üveghangig is elmenve akár. Sajnos ahogy "öregszik", annál jobban ragaszkodik ehhez a fránya cumihoz és természetesen a hozzá tartozó bóbához, ami egy pelenkát jelöl.
Tehát irány Winterthur, a bringaút egy nagyon szép erdőn vezetett át:

Természetesen a táj nézésen kívül akadt még dolgunk, ugyanis az erdőből kiérve a hölgyike megjegyezte, hogy "levettem a cipőm!", hátranézek, az új Nike egyik párja sehol, zokniban ül... Na apuci vissza az erdőbe, mert persze nem ott szólt, ahol leesett a cipő, hanem jóval később, de szerencsére a sasszem megtalálta egy rövid körbetekerés után...
Összesen 2 óra bringázás után már ott is voltunk Winterthurban. Nagyon kellemes kisváros, jó nagy óváros résszel, ahol sétálni kellett volna, de ennyi tekerés után bringás városnézést tartottunk.

 

Sajnos ezeket fekve teszi be a gép, de így is látszik a lényeg.

Aztán irány egy étterem, ahol Csikó megismerkedett a tortilla chips mártogatós világával, ami eléggé beszippantotta. Olyan sebességgel mártogatott és tömte be a szájába, hogy igazán résen kellett lenni Andrisnak, hogy ő is egy-egy falathoz hozzájusson.

Ezután természetesen játszótér, ahol az apukákra is gondoltak egy körhinta erejéig, ami úgy hajtható mintha bringán ülne az ember.

A Csikóka homlokán egy szép kék folt sebbel kombinálva látható, mert most éppen az az úri szokása, hogy futás közben oldalt néz és élvezi, hogy lobog a haja az arca mellett, és közben kiabálja, hogy "Úgy szeretek szaladgálni!"
Na ez ezzel jár, hogy bizony hatalmasat esik néha. Épp elmúlt a fekete karika a jobb szeme alól 2 hét alatt, na erre jött egy elég nagy plezúr a homloka közepére....hát ez van, reméljük egyszer kinövi ezt a szeleburdiságát...bár ha arra gondolok nekem hány kék folt van állandóan a lábszáramon, hát nem biztos, hogy valaha kinövi...