Réderék Svejcban: Isztambul 1. rész

Többen értesültetek már bizonyos forrásokból, hogy az elmúlt hosszú hétvégén ellátogattunk Isztambulba. Tehát a hír nem új, viszont a képek azok lesznek. Tömören összefoglalva, egy szuper 4 napot töltöttünk ebben a hihetetlenül kaotikus és egzotikus városban. Nekem többször olyan érzésem volt, hogy Koh-Samuin vagyunk, persze a tengerpart nem PONT olyan volt, de a légkör nagyon hasonló.
Leírni nem nagyon lehet az ottani benyomásokat, de annyi biztos, hogy minden amit láttunk és tapasztaltunk, az nagyon tetszett. A képek és a képaláírások magukért beszélnek majd.
Szombat délután 2 óra körül érkeztünk meg és kedden este értünk haza. Ezt a 3,5 napot teljesen kihasználtuk és így Isztambul nagyon nagy részét sikerült megnéznünk és bejárnunk.
A programunk röviden:
Szombat délután: Galata torony és környéke (a tövében laktunk), Taksim tér, plusz egy hömpölygő utca ami oda vezet (ennyi ember kb. Mekkában lehet a zarándoklaton)
Vasárnap: Új Mecset, Topkapi Palota (fél nap), Kék Mecset, majd a végén Hagia Sofia csak kívülről.
Hétfő: félnapos hajózás a Boszporusz hídig és vissza, délután Bazáááááááár, este egy spontán 9-10 km-es séta a még nem látott részeken, ahova véletlenül keveredtünk, de nagy kár lett volna kihagyni.
Kedd: Bazáááár és délután haza.
És akkor jöjjenek a képek:

Kilátás a szálloda tetőteraszáról

A hömpölygő utca egy oldalága

Étvágycsináló az éttermi negyedben

Éttermi negyed

Új Mecset

Kilátás nappal a tetőről 1.

Kilátás 2.

A Galata híd - mindenki pecázik, majd az alatta levő étteremnek eladja a fogást

Halpiac

Galata torony, a tövénél laktunk

Úgy tűnt nekünk, hogy itt javarészt mindenki a bizniszből él. Rengeteg a bolt, tömve áruval, a bolt mellett is árulnak az utcán mindent, rengeteg az étterem, a pecás, mindenki megél valamiből amit magának kifundált. Az ember lemegy az utcára és üzletel. Mindent megvesz valaki, muszáj, hogy így legyen, mert annyi az áru, hogy biztos, hogy elfogy, különben nem lenne ennyi, ha nem kéne senkinek.
Hétvégén még az utolsó koszos kis büfében is ülnek vendégek és fogyasztanak, az éttermek, kávézók meg aztán dugig. És javarészt helyiekkel, nem túristákkal. Ez az eljárkálás úgy tűnik itt a kultúra része. Mindenki teázik napjában százszor, az is egy beülési lehetőség, akármilyen koszlott a hely, a teakészlet mindig pöpec, mintha a szultán teázójában lennének. A hídon álló pecásoknak is valaki árulja a teát, erre is ráépült már a biznisz.
Alkolholt nem nagyon lehet venni, mert muszlim ország, így ha mégis lehet valahol, az zürichi árréssel van kalkulálva. Nem is láttunk részeg embert egyet sem.