Bandi tours újra indul: Dörfli

Hétvégén folytattuk a város felfedező túrát, igazi túristaként, útikönyvvel indultunk neki. Óriási kört mentünk a Limmat folyó melletti csatona mentén, ahol állítólag egy hajó parkolóhely havi(!) 20ezer CHF, de hiába is lenne ennyi pénze az embernek, mert szabad hely az nincs, csak ha kihal valaki.

A csatornán végigmenve becsatlakoztunk az ún. Dörflibe, ami az igazi óvárosa Zürichnek. Nagyon szép régi házak, igazi kis hangulatos boltok az aljukban. Ez az a hely, ahol még vasárnap is van élet. Persze sikerült olyan képeket csinálni, ahol rajtunk kívül egy lélek nem látható, de tényleg voltak emberek! (A Dörfli elnevezés onnét adódik, hogy a svájci-németben mindent becéznek, így ez falucskát jelent.)

Ez az a ház, ahol Lenin meghúzta magát majdnem egy éven keresztül, ez is itt van a Dörfliben, tudta az öreg hol kell lakni.

Apuci ist zurück in Zürich

Szerdán későn este megérkezett végre Andris, jó hosszúra sikerült a kiruccanás, de sok dolga is volt mondjuk amellett, hogy a rég nem látott barátokkal is összefutott.

Úgy indítottak Bundival, hogy 1 órán keresztül üldöztek futva egy totál kóma csajt az Újlipótban, aki csúnyán elszakította a Bundi kabátját, aztán végül elkapták, kihívták rá a rendőrséget, azok meg a mentőket és elvitték a detoxba.

Aztán voltak az Ötkertben, másnap az Iguanaban, itt már mindenki jelen volt, hétvégén kimentek a Sacival (anyós) Veresre beüzemelni a medencét nyárra, mert Andrison kívül senki nem ért hozzá. Közben beszerezte a kis listámon levő 4756db dolgot, majd hétfőn becsatlakozott a Cola-s brigádba, akik 300-an voltak és nagyon nagypályás, Cola-s módon ünnepeltek a Szépművészetiben, ahol Andris tombolán nyert egy iPadet, amire 0.6% eselye volt.

Ehhez a megjelenéshez ki kellett mennie a Kőbányán levő raktárba, ahol az összes cuccunk pihen és kibányászni a doboz halomból az esküvői öltönyét. Ezen a kis túrán ott volt vele egy német kollégája,

aki nem győzött hüledezni, hogy a belváros és a Vár után milyen környékeken járnak, de végül is őszerinte így legalább megkapta a "local touch-ot". Hát azt megkapta bőven.

Eközben mi elvoltunk a Macskahölggyel, megismertünk egy nagyon édes német csajszit, Petrától örököltem, már megbeszéltük, hogy ha Andris visszatér, akkor bevisz az itteni party-életbe. Csak úgy körbenézni milyen is a svejci mulatozás (jippijájippijé:-)

Jövő héten költözünk, úgyhogy ezerrel járjuk a bútorral kapcsolatos helyeket, ma is megyünk ha az ember felébred, remélem nemsoká, bár a Szonja által üzemeltetett éneklő kutya megteszi a magáét ez ügyben....

Irchel park

Végre szép az idő, úgyhogy ellátogattunk a város közepén fekvő parkba. Funkcióját tekintve Városliget jellegű, de kisebb, plusz egy egyetem is van a szélén, így gondolom melegebb időben tele van egyetemistával. Ez akkor lesz érdekes, amikor itt lesznek a kártyás hölgyeim és majd heverészés közben halászgatnak a zavarosban:-) (nyugi, nem csak 20 évesek járnak egyetemre!!!)

A park közepén van egy hatalmas tó kacsákkal, akik nagyon jól laktak a hölgyike jóvoltából. Ugyanis véletlenül volt nálunk 5 db száraz zsömle és Szoszóka nagy örömmel etette meg vele őket és magát is, mert egy a kacsáknak, egy neki, az mindegy, hogy szikla keménységű, de élelem és akkor már mehet is be a szájba.

Muszáj így a végén megjegyeznem, hogy nagyon fejlődik a beszélője, már többesszámban mondja a szavakat, ha nem egy dologról van szó, mondja, hogy őt hogy hívják - Szoszó, néha Cocó - egy-egy mondat is kicsúszik: "Itt a autó.", most, hogy kicsit náthás néha kiszívom az orrát, amit utál, így erős alkudozásban van lefekvés előtt, elmondja, hogy mi legyen a sorrend, persze kihagyva az orrszívást: innija, psztpszt (orrcsepp), boba (alvás), JÓ? ha szeretne valamit, a végén mindig megkérdi, hogy JÓ? Birtokost is használ, végig tudja mutogatni a dolgokról, hogy melyik kié és mondja is hozzá, apáé, ajáé, babáé.
Ha kérdezek tőle valamit és nem tud válaszolni, felhúzza a vállait és szétteszi a kezeit, és mondja, hmmm? Írtó cuki.:-)

Csak tolja, tolja és tolja

A mini-babakocsi azóta is menetben van folyamatosan, már lementünk vele a térképről, mindehova vinni kell. Nagyon kevés alkalom van, amikor úgy kijutunk a lakásból, hogy nincs nálunk. Általában az ajtóban az eszébe jut, felkiállt, hogy "baba" és már rohan is vissza érte és boldog arccal tolja be a lifte, ki a liftől, esőben, szélben, fagyban, mindegy, csak menjen a babakocsi.

Már elkövettem azt a hibát is, hogy a Coop-ban is hagytam, hogy szabadon cirkáljon vele, na abban nem volt köszönet, a vége az lett, hogy be lett kötözve a sajátjába, kapott egy kis hamiját (egyetlen elterelés) és a babakocsi fel lett biggyesztve a nagyra, ami így is általában úgy néz ki, mint egy karácsonyfa, de most még lóg rajta egy mini babakocsi is, már csak egy égősor hiányzik és teljes a kép.

A mostani hétvégén szinte végig esik, ahogy hallom otthon is. Mondjuk a Bandi-tours most úgyis szünetel, mert a vezető haza látogatott munka ügyben. (De azért egy-két söröcske is lecsúszik a barátokkal.) Szóval a góré nélkül csak itt a környéken cirkálunk az esőben, ebben az esőbiztos törpe szerkóban:

Beüzemeltük a skype-ot, azóta folyamatosan lógunk rajta, a Macskahölgy szó szerint, mert állandóan a kamerát szereli és arcokat vág neki, nagyon élvezi, hogy látja magát nagyban. Azt nem tudom hogy dolgozza fel agyilag, hogy Apuci tegnap reggel még itt volt, este meg már Saci nagyival és Árpi cicával együtt látjuk viszont a laptopon. Biztos gond nélkül megérti majd, muszáj is lesz neki ebben a világban ugye, ahol már nem interurbán hívják egymást az emberek...

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Andris elkezdte a német órákat a héten, innéttől számítva fél éve van, hogy penge legyen.

Nem tudom mekkora segítség leszek neki, mert szétfrusztrál, hogy nem teljesen értem a svejcieket és még ha "rendes" németül is beszélnek, akkor is más a kiejtés és makogok mint egy kisiskolás, legalábbis nekem úgy tűnik. Ha egy német emberrel beszélek, kisimulnak a ráncaim és visszatér az életkedvem.

Úgy tűnik lezárult a "minden svejci csokit azonnal meg akarok venni és enni" korszak, jelentős súlygyarapodás nélkül. Félő volt, hogy esetleg megint szépen megkelek, mint Kemptenben, amikor úgy néztem ki mint J.Lo, sajnos nem fejre. Andris kicsit aggódik a jégkrémek miatt (azok tesztelésén még nem vagyunk túl), mert persze társam volt ebben is, nem egyedül vadultam meg. A hölgyike is tarja a súlyát, ami kész csoda az étvágyát tekintve, de sokat mozog ezek szerint, mert annyi mint otthon volt 2 hónapja.

Kedves román szomszédainknak kénytelen voltam egy cetlit elhelyezni a szélvédőjén, mert hajnali 5-kor pokoli hangosan afterpartizott a verdájában az ablak alatt, ami itt aztán abszolút nem dívik, a svejciek amúgy is mindenért cetlizgetnek, úgyhogy ezt gyorsan adaptáltam is, fegyelmezni kell a népet. A másik kedves orosz szomszédunk Hummerjára nem voltam oly bátor, hogy irogassak, pedig okom lett volna. Kb. 20 éves a srác, tehát épp ideje, hogy legyen egy ilyen autója, biztos meg is érdemelte, nagyon ügyes volt, hogy elballagott a gimiből.

De már csak két hét és költözünk a másikba!!!

Itt járt Lütyő néni

Hétfőn beugrott Petra, pont úgy mint otthon szokott a Szász Károlyba. Találkozott imádott Macskahölgyével is természetesen, hiszen ezért szakította meg az útját London felé és kockáztatta a biztos becsekkolt útvonalát.

Óriás kerülővel érkezett és óriás kerülővel ért ki a reptérre (ehhez én is hozzájárultam kicsit:-), dehát emiatt is kapta a Lütyő nevet a keresztségben.

Bandi-tours új állomása - Hardbrücke

A hétvégén elég sok helyen megfordultunk, mert szombaton folytattuk a lakberendező körutat egész nap, vasárnap pedig - miután Apuka többszöri próbálkozásra délután kikelt az ágyból (szombati buli, grrrr) - elmentünk az itteni Sohoba, amit Hardbrückének hívnak. Itt vannak az ügynökségek, reklám és média, valamint itt van a piroslámpás negyed is. Egyébként ha valami lecsúszott környékre számít az ember, akkor csalódnia kell, mert ez a Soho életérzés is olyan svejci módon laza, tehát azért csikket nem dobnak el és kutyagumi sincs az utcán. Ami persze egyáltalán nem baj, csak másra számíthat az ember.

A képen látható az egyik új szerzemény, ami nélkül már sehova nem indulhatunk el:

Hát így megyünk együtt, én irányba, Szonja pedig a szélrózsa minden irányába, a lényeg, hogy akadály legyen a babakocsi útjában, mert azon nagyon szeret áthaladni vele.

Már ügyesen egyedül hintázik, mármint kapaszkodik, de azért lökni még nem tudja magát. Egy ilyen hintázás minimum 20 perc, közben sokat elmélkedik és beszélget.

Apával tányérhintázás:

És hát a másik új szerzemény, ami még egyelőre csak szobai modell:

Hétköznapok

Nem írtam a héten, mert nem volt semmi történés igazán, de talán így összefoglalva érdekes lehet mivel telnek a napok.

Apa reggel megy dolgozni, 7.54-kor lép ki az ajtón, a vonat 7.59-kor jön és 8.02-kor már Wallisellenben van a pályaudvaron, ahonnét egy nagyobb köpésre van a Cola, pontosan szemben a pályaudvarral. Tehát mondjuk 8.05-kor már az asztalánál ül. Nem utazza szét magát az már biztos. Mondanom sem kell, hogy autóval 15-20 perc lenne az út...

Mi közben készülünk a Spielgruppéba (H-SZ-P) a Macskahölggyel, ami 8.30-tól kezdődik és 11.30-ig tart. Ez egy olyan játszócsoport (elő-bölcsi), ahol max 10 gyerekre van 2 néni, akik játszanak velük és vigyáznak rájuk. Itt is van beszoktatás, mindig egyre kevesebbet maradok ott és szépen eljövök. Még muszáj a környéken kolbászolnom, amig rendesen meg nem szokja, hogy aja nincs ott mindig, mert már egyszer hívtak, hogy hirtelen elpityeredett. Hát ez van, szépen fokozatosan megszereti majd. Egyébként ha épp elfelejtkezik rólam, akkor beszippantja a sok gyerek és a millió új játék, szóval teljesen jól elvan. Érdekes, hogy egy szót sem szól, csak esetleg nevetgél, mert érzi, hogy ez nem az ő nyelve. Ahogy megjelenek, rögtön leadja nekem mi volt addig. Így hangzik: Aja! Baba, tapti, hamija, vava, báp, bibi, ott, hdgzrfhsdjncsdjbfcdjrlakja cica!!! Minden világos.

Én ezalatt happyness shoppingon vagyok, amit jobb híján a COOP-ban végzek, de órákat tudok itt is eltölteni, az idő megszűnik teljesen, bódult állapotba kerülök. Erre még rájön a nemrégiben felfedezett Ázsia bolt, ahol egész egyszerűen mindent meg lehet venni, amivel Kínában, Japánban, Vietnámban és Thaiföldön főznek. Fűszerek, gyümölcsök, zöldségek, tészták, szószok, ecetek, olajok, csípős paprikák, egyszerűen minden. Elvétettem azt a hibát, hogy benéztem a hűtőpultba...majdnem elájultam a látványtól...olyan halak és lények, amiket a cunami hozott a partra anno.

Ezután felszedem a Macskát, még kicsi játszótér, aztán irány haza "hamijázni". Utána alvás, majd 4 körül újra játszótér, ilyenkor már sokan vannak, mert minden gyereket bölcsi és ovi után kihoznak a szülők legelni még egy kicsit. Na ez aztán az igazi Noé bárkája, afrikai fekete, török, japán, kínai, lengyel, német, orosz, olasz, indiai, egyszerűen mindenféle népek vannak. 

Ezután haza, és várjuk apát. Mostanában azt csinálja a művésznő, hogy minden lépcsőház zajra felkiállt, hogy apa!, majd amikor ténylegesen megérkezik, akkor mintha semmi nem történt volna, játszik tovább, tudomást sem vesz a dologról. Aztán nagy unszolásra odamegy puszit adni és lassan abbahagyja a szivatást.

A hölgyike ilyenkorra már túl van a vacsorán, de persze még apával is megvacsorázik, mert nem lehet a jelenlétében úgy fogyasztani, hogy ő nem kap belőle. Aztán még játék és 8 körül alvás a hölgyinek, mi meg leszúrjuk magunkat a TV elé, ahol végre az én műsoraimat nézhetjük, jönnek sorra a német sorozatok és vetélkedők, ugyanis minden csatornán ezek mennek. Csudálatos! Morgásnak helye nincs, hiszen tényleg mindenol csak ez van, plusz tegnap is a német topmodell show-t néztük, ami ellen azért nem volt ellenvetés igazán...

20 hónapos összefoglaló

Macskahölgyünk már 20 hónapos nagylány, így írok róla egy összefoglalót, hogy lássátok mennyit okosodott és nőtt az elmúlt időben.

Beszédben érintett, azaz szeret babanyelven társalogni, amit nagyrészt a vájt fülüek értenek csak, mert a legtöbb dologra saját elnevezést alakított ki. Persze van sok minden, amit a nevén nevez, de sok a kivétel...

Pl.: kupaki-kupak, tapti-labda, apota-apa, aja-anya, ava-alma, báp-banán és láb (!?), hamija-enni, vava-kutya, acsa-kacsa, póp-pók, dodó-nuni, ojj-orr, boba-alvás és minden alvás kellék (cumi, rongy, hálózsák), biabiabia-csak hanghallatás végett kántálja, pl. az autóban jó hosszan és hangosan.

És amit a nevén nevez: inni, cica, jó, nem (akár mosolyogva suttogva fej ingálás közepette), kaka, popó, haj, néni, dédi, apa, apuci, mama (itt a laptopra mutat, mert a skype-on ott látta a mamát), papa (minden ősz hajú sapkás bácsi papa). Saci nagyinál mutat a sarokba, ahol aludt és mondja, hogy báp a gipszre utalva. A dédit sokat emlegeti, főleg ha a tőle kapott kis kincsekkel játszik. Jó látni, hogy nem felejti a családtagokat, képeken mutatjuk is neki mindig, hogy ki kicsoda.

Minden ivás előtt tartja az "inni"-t koccintásra (10 nap hatása Saci nagyival), ha meghallja, hogy hami, minden játékot hátrahagyva elsőként beül az asztalhoz, minden számára kedves egyénnek szórja a puszikat és az öleléseket, legyen ez apa, anya, plüssállatok, vagy alvás kellékek.

Nagyon ügyesen lépcsőzik le-föl, sokat "olvassa" a könyveit és közben mesél magának, a mini LCD-be berakja a mese CD-t, elindítja, hangot szabályoz, menüben kiválasztja a nyelvet (nem mindig sikerül, néha csehül megy az Eperke-Jáhoda).

Mindent ért, ha akar, bár elég szelektív tud lenni, dehát tiszta apja.

Ja és amitől a svejciek betojnak: úgy köszön el tőlük integetés közepette, hogy ÁDÉ!  (itt ugyanis ez az elköszönés, a francia "ágyő" svejci változata.)

Vasárnapi móka

Város-megismerő túránk következő állomása a China-garden és környéke volt a Bandi-tours szervezésében.

Ez a helyszín is a Zürichi tó partján van, csak egy kicsit lejjebb mint az eddig látottak. Jól beletalált a szervező, mert pont az egyik legbúrább villanegyedbe csöppentünk. Francia riviéra hangulatú házak, autók és nercek a hölgyeken, nagyon gála minden, szép a tópart, nagy parkkal és a China-gardennel, ami télen zárva van, úgyhogy visszatérünk később. A hölgyikét ez nem zavarta, mert voltak acsák, vavák, cicák nem, de azokat csak úgy emlegeti és nagyon szép hattyúk. Meg aja, apa és baba.

Beiratkozás a bölcsibe

Az új lakásunkkal szemben van egy bölcsi, közel van, hely is van, ami nem utolsó szempont, szimpi mindenki, kedvesek a nevelők, szóval beirattam a Macskahölgyet szeptembertől.

Ma elmentünk megnézni, pont uzsonnaidőkor toppantunk be. A hölgy azonnal elfoglalta helyét az asztalnál, megkínálták uzsonnával és mivel jól nevelt, szépen fogyasztott. (az szerencsére nem derült ki, hogy ha nem kínálták volna meg, egész biztosan valamelyik gyerek kezéből szedte volna ki a falatot mosolyogva) Aztán vegyült, fogócskázott, játszott, a gyerekek nagyon kedvesek voltak vele, jól érezte magát látszólag. Az fel sem tűnt neki, hogy egy negyedórára eltűntem a vezetővel beszélni, annyira tetszett neki, hogy "babákkal" van.

Szeptembertől kezdjük a tervek szerint, én meg októberi kezdéssel próbálok munkát találni, ami ambiciózus terv, mert ezzel az 1 bittel, ami most a fejemben ugrál, nem én vagyok a munkaadók álma, de hátha (Andris szerint higgyem el, hogy vannak még nálam is hülyébbek és azok is dolgoznak). Nemhiába a 2 év otthon lét nem teszi atomfizikussá az embert.

Ja, a bölcsiben sviccer-düccs megy, szóval kénytelen leszek megtanulni, mert különben leshetek mit hablatyol a hölgyike a kispajtásokkal.

Lakás képekben

Tegnap felszaladtunk az új lakásba, hogy csináljunk néhány képet, mert olyan sokat láttunk összesen, hogy nem igazán emlékeztünk már. Még bent laknak az eddigi bérlők, de úgy néz ki, hogy április 1-el költözhetünk, egy hónappal hamarabb mint ahogy hirdetve volt a kecó.

Ez a szemközti ház, de a miénk is pontosan így néz ki. A házak között középen van egy játszótér és a mélygarázs lejáró, minden alulról van megvilágítva, olyan, mint egy űrbázis.

Konyha

Nappali

Terasz

Már tervezgetjük mit hogyan hova tegyünk és főleg, hogy miket kell még venni, hogy ne legyen ilyen rideg mint most (férfiak lakják...), hihetetlen, hogy megint ez a projekt, egy ideig azt hittük nem lesz ilyen feladatunk, dehát szeláví, ez már azért a kellemes része.

Andris már nagyon várja, hogy egy időspirálba zuhanva 4 napon át rakja össze az óriás IKEA gardróbot...